Szerencsére nem történt baj pár héttel ezelőtt a H&M-ben, ahol azért alakult ki tömeghisztéria, mert egy menő ruhakollekció korlátozott számú termékére többen is pályáztak. Itt is zsúfoltság alakult ki, és amikor kinyíltak a kapuk, a vásárlók mindent félretéve elsőként akartak bejutni az üzletbe és megkaparintani a ruhákat. Csepeli (2008) műve alapján azért is veszélyesek az ilyen helyzetek, mert több kutatás is bizonyította, hogy ahol nagy zsúfoltság alakul ki, és az egyének korlátozva érzik magukat a tömeg miatt, könnyen válik az agresszió a helyzetből való szabadulás eszközévé. Ha nagyobb lett volna a tömeg és zártabb, szűk helyen zajlott volna, akkor akár a H&M­-es esemény is torkollhatott volna katasztrófába: ha a zsúfolt, kis mozgásteret biztosító körülmények hatására valaki fenyegetve kezdi érezni magát, a tömeg hangulatán gyorsan eluralkodhat a félelem (az izgatottság helyett) és mindenki agresszíven menekülni próbál.

Az emberek bizonyítottan is hajlamosak arra, hogy a körülöttük élők érzelmeit átérezzék és sajátjukként éljék meg. Malatesta és Haviland (1982) bizonyították, hogy a gyermekek az idő múlásával egyre inkább az édesanyjukra hasonlítanak érzelemkifejezések tekintetében. Ha több haragot látnak a gondozójukon ők is több haragot produkálnak már fél éves korban, azonban ha több örömöt, boldogságot tapasztalnak, ők is hajalmosabbak lesznek ilyen érzelmek kifejezésére. Hatfield, Cacioppo és Rapson (1994) érzelmi fertőzésnek nevezték el ezt a jelenséget. Ebből látható, hogy születésünktől kezdve hatással van ránk a körülöttünk élők érzelmi állapota.

Séllei Beatrix[1] a mellett érvel, hogy felnőtt korban, munkahelyi környezetben direktebb módon is megnyilvánul ez az összefüggés – gondoljunk csak arra, hogyha unott, munkagyűlölő, folyton panaszkodó munkatársakkal kell dolgoznunk, kevés esély van rá, hogy mi lelkesen végezzük majd a feladatainkat, ugyanakkor, ha motivált, inspiratív és energetikus környezet vesz körül minket, mi is képesek leszünk lelkesedni a munkánkért.” Az érzelmek ragadósak” – szokták mondani, és ez fokozottan igaz, ha nem csak két ember, vagy egy kisebb közösség tagjaként, hanem egy tömeg részeként tapasztaljuk meg őket.

Le Bon volt az első olyan gondolkodó, aki maradandó hatású művet írt a tömegek lélektanával kapcsolatban. Alapvetően úgy gondolta, hogy bár egy tömeg egyénekből áll, a csoportosulás hatására megváltoznak az emberek érzései, gondolatai, cselekvései. Előtörtnek belőlük az ösztönök, hiszen büntetlenül tombolhatnak, és egymás társaságában egyfajta hipnotikus állapotba kerülnek, ahol nem irányítják tudatosan a cselekvéseiket. Ebből fakad, hogy irracionális, érzelmek által vezérelt cselekvésekre is hajlamos a tömeg.  Egyfajta kollektív tömegtudat alakul ki, ahol elveszik az egyéni ítélőképesség, ezért La Bon szerint a tömeg irányíthatatlan, túlzó érzelmekkel rendelkezik, képtelen a gondolkodásra és a racionalitásra és könnyen felizgatható. 

"A tömegben lévő egyén fő jellemzője a tudatos személyiség beszűkülése (dezindividualizáció), s tudattalan indítékok, ösztönök előtérbe kerülése. Az érzelmek és gondolatok, a lelki infekció, szuggesztió útján egyirányúakká válnak, és könnyen végzetes cselekvéssé alakulnak (tömeghisztéria). Ennek oka, hogy egy egyén idomul a többiekhez, ösztöngátlásai feloldódnak." - áll a Mentálhigiénés pedagógiai szociálpszichológiai fogalomtárban (Sóósné Dr. Faragó Magdolna) tömegjelenség címszó alatt. 

A tömeghisztéria tehát egy felfokozott érzelmi állapotban lévő tömegnél könnyen előfordul - gondoljunk csak a 2011-ben történt tragédiára a West Balkánban (ahol három fiatal vesztette életét, a tömegpánik miatt, ami azért alakult ki, mert valaki „késelést” kiáltott) vagy idén év elején a Sanghajban történt ünneplő tömegre (ahol 36 embert tapostak halálra, valószínűleg azért, mert valaki hamis pénzt kezdett el szórni a tömegbe).

Mintzre hivatkozva Csepeli azt is kiemeli, hogy ebben az ilyen esetekben alapvetően „ingatag jutalomstruktúra” jellemző, ezért minden résztvevő ember elsősorban a saját hasznával törődik, mások cselekedeteit pedig hajlamos figyelmen kívül hagyni (például irracionális módon nyomul egy kijárat felé, holott, valószínűleg ha mindenki rendszerezve és egymás után vonulna, jóval hamarabb és kevesebb sérüléssel sikerülne kijutni).  Természetesen ekkor nem gondolkodnak a tömeg tagjai, hanem az érzések uralkodnak el rajtuk. Az embert ösztönei arra sarkallják, hogy kétféle reakcióval reagáljon, ha hirtelen támadás éri, ami félelmet kelt benne: elmenekül vagy harcra kel. Egy tömegpánik helyzetben, az első a használható válasz, így mindenki ezt a módot is követi, azonban ha mindenki ugyanazt a célt próbálja elérni ugyanazon a módon, a többiek figyelmen kívül hagyásával, akkor egymás akadályozásába torkollik a kísérlet, ebből is fakadnak a fent már említett tömegkatasztrófák.

Szöllösi Eszter

[1] http://www.cvonline.hu/blog/2012/hirek/fertoznek-az-erzelmek-a-munkahelyen/2804